A tizenkilences szám említésekor sokan reflexszerűen gondolják: egy híján húsz. Bár az ehhez kapcsolódó szólás pejoratív értelmű, akárcsak az „egyik kutya, másik eb” mondás, az idei fesztivál bizonyítja majd, hogy sokadszorra is lehet továbblépni, fejlődni. Nos, az idei évben tizenkilencre lapot húzott a szervező és szerte a világban dúló negatív tendenciák ellenére a korábbiakhoz hasonló magas színvonalú mezőnyt sikerült összetoborozni.
Ahogy a korábbi évek bizonyították, a jó zenék, az ínycsiklandó ételek, a zamatos borok sokakat vonzanak kortól, nemtől függetlenül. A Gastroblues Fesztiválok sajátossága, hogy családokat is vonz, hiszen a tizenkilenc év alatt számtalan ismeretség, barátság, sőt szerelem szövődött a látogatók között.
Támogatóinknak köszönhetően - akik a nehezedő gazdasági viszonyok között is kitartanak fesztiválunk mellett -, az idei évben az angol, ír és hazai fellépők mellett első alkalommal láthatnak az ESZI Sportcsarnok színpadán spanyol bluesmuzsikust. Javier Vargas gitáros nemzetközi elismertségét bizonyítja az a tény, hogy Blues Latino című szerzeményét a latin rock emblematikus alakja, Carlos Santana is műsorára tűzte és lemezre játszotta. Javier nemzetközi zenekarának, a Vargas Blues Band-nek fellépése garantált csemegének számít.
Néhány éve a blues-rock rajongói némi csalódással vették tudomásul, hogy a Ten Years After „arca” Alvin Lee megvált a csapattól. Az őt pótló ifjú Joe Gooch azonban belopta magát a magyar közönség szívébe is. Ezúttal saját triójával, a Hundred Seventy Split névre keresztelt formációval érkezik, amelyben egyik társa a TYA basszusgitárosa, Leo Lyons.  Leo Lyons fellépett a rocktörténet egyik mérföldkövének számító Woodstock fesztiválon 1969-ben. Mellette még egy woodstock-i szereplő, a Pakson már kétszer is megfordult Miller Anderson gitáros is a fellépők sorában lesz. Anderson annak idején a Keef Hartley Band tagja volt, nálunk előbb a Spencer Davis Group, majd a British Blues Quintet tagjaként járt. Most a Deep Purple egykori orgonistája, a veterán Jon Lord csapatában szerepel, aki ezúttal egy szigetországi blues válogatottal érkezik, amelynek zenészei az előbb említett British Blues Quintet, részben a Spencer Davis Group színeiben játszottak nálunk.
Az év elején sokkolta a blues és rock rajongókat Gary Moore halálhíre. Öccse, Cliff korábban közönségkedvenc lett Pakson zenéjével, közvetlen viselkedésével. Az idén újra a fellépők között köszönthetjük mind blues-rock, valamint jazz kvartettjével, a Saffron Monkey-val.
Ismerős arcokat szép számmal fogadunk ezúttal is. Az Ismerős Arcok zenekar tagjai közül néhányan már játszottak a Gastroblues Fesztiválon az Udvari Bolondok és a $texas muzsikusaiként. Egy év kihagyás után ismét kántálhatja majd a közönség, hogy „Bill a király, Bill a király!”. Az ismerősöknél tartva az Animals + Friends csapat vendégeként a hatvanas évek kedvelt énekesének, Ray Phillips-nek is tapsolhatnak.   Az eddigi fesztiváljainkon eddig csupán két ízben fordult elő, hogy a meghirdetett előadó betegség miatt kényszerüljön lemondani fellépését. Tavaly Varga János maradt el – nem éppen önszántából. Az idén viszont kárpótolja a közönséget a Varga János Project, élén az énekes Jamie Winchesterrel. Az előbbiekben felsorolt lista természetesen nem teljes, szolgáljon ez kedvcsinálónak a zenei programokhoz.
A hagyományokhoz hűen szombat délelőtt kerül sor a templomi koncertre, majd vasárnap délelőtt az ESZI Park népesül be a főzőverseny résztvevőivel, és míg az ételek főnek, addig a szabadtéri színpadon játszanak kedvelt zenekarok, mint az újjáalakult Kormorán vagy a paksi közönség előtt is méltán népszerű Tűzkerék xT. Természetesen nem maradnak távol a korábbi években megismert borászok - köztük a 2010. év borásza, Légli Ottó, Takler Ferenc, Tiffán Zsolt és barátaik - sem, így minden együtt áll, hogy a harmadik évezred második évtizedének kezdetén jóhangulatú júliusi hétvégét töltsenek együtt. Ha ez így lesz, biztosan nem kapják meg a 19. idegösszeroppanást sem a látogatók, sem a közreműködők, sem a szervezők. Legföljebb felteszik a lemezjátszóra a Rolling Stones együttes 1966-os dalát, a 19th Nervous Breakdown-t, amelyet már rég elfelejtettünk, pedig egy hétig még az angol slágerlistát is vezette.